Dorestubi-Egzotikus galambok és gerlék

Pálmagerle

(Streptopelia senegalensis)

Írta: Puhl Dóra

A pálmagerle (Streptopelia senegalensis) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.

A Közel-Kelet, Afrika és Ázsia galambja, de Európa délkeleti csücskében is előfordul. Ausztrália nyugati részére sikeresen betelepítették. Sok helyen rendkívül szelíd, bizalmas madár. A városokban, falvakban mindenütt megtalálható, de vadabb vidékeken nyílt erdőségekben is költ.

Leírás

Hossza 25-27 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-45 centiméter, testtömege 80-120 gramm. Tollazata túlnyomórészt vörösesbarna, hasa krémes barack színű a farok irányába egyre világosodó. Kézevezői sötétek, karevezői, kézfedő tollai, valamint a fiókszárny kékesszürke árnyalatúak. A farok sötét, külső kormánytollainak vége fehér. Lábai pirosak a körmök sötétek. Szeme sötét, írisze gesztenyebarna, szemgyűrűje nagyon vékony kékesszürke árnyalatú. Csőre viszonylag hosszú, fekete. A nyak két oldala feketén pettyezett, mely a turbékoló hímeknél jobban látszik.

A fiatal pálmagerlék tollazata nagyon hasonlít a felnőtt madarakéra, annyi a különbség hogy első tollruhájuk fakóbb, valamint hiányzik a jellegzetes pettyezett folt a nyakról.

Gyűrűmérete: 5 mm

Tartása, gondozása

A pálmagerlék nagyon jól költenek, egy évben akár 5-6 fészekaljat is felnevelhetnek. Egy párnak, egy 1,5 négyzetméter alapterületű 1,5 vagy 2 méter magas röpde szükséges, melybe ágakat helyezzünk úgy, hogy a madarakat ne akadályozza a repülésben.

Fészeknek legalkalmasabb egy kb. 12 cm átmérőjű, 6-7 cm mélységű kosár, melyet a röpde egyik sarkában helyezzünk el. Hím és tojó felváltva kotlanak 2 hófehér tojáson, melyekből 12-14 nap után kelnek ki a fiókák. Az első héten begytejjel etetik a fiókákat, - ekkor érdemes lágyeleséggel kedveskedni nekik – majd később áttérnek a kemény magvakra.

A fiókák 14 napos korukban elhagyják a fészket, de ekkor még 1-1,5 hétig etetik őket a szülők.

Amint a fiókák esznek önállóan, válasszuk le őket. Ez azért fontos, mert a pálmagerle elég agresszív galambféle. Ha a hím újra udvarolni kezd a tojónak, félő hogy a már önálló fiataloknak neki megy. Nagyon területvédő, ezért a költő párokat semmi képen se tegyük más gerlékkel egy röpdébe.

A frissen leválasztott pálmagerléket tehetjük közös röpdébe, de az ivaréretté vált hímeket minél előbb külön kell szedni. A fiatalok 3 hónapos korukban kezdik átvedleni felnőttkori tollazatukat, ekkor már megjelenik a pettyezettség is a nyakon. 8-9 hónapos korukra válnak ivaréretté.

Fóliázott röpdében könnyedén átteleltethetők.

Nemek megkülönböztetése

Mint a legtöbb galambfélénél, a pálmagerlénél is a nemek külső jegyei szinte teljesen egyformák. De vannak nagyon kicsi eltérések, melyeket igen csak nehéz észrevenni, megkülönböztetni.

Eltérő külső jegyek:

- A tojó valamivel kisebb testű mint a hím és színei picit világosabbak.

- A hím nyak gyűrűje nagyobb, míg a tojóé kisebb (kevesebb petty)

- A hím turbékolása erőteljes, hangos huu-hu-hu-hu-hu. Ez ismétlődik 4-szer 5-ször. Udvarlásnál ugyan ezt a hangot hallatja, de ez mellett gyors hajlongással lépked a tojó után. A tojó hangja lágy, vékony alig hallható hu-hu-hu.

A párzás egy erőteljes udvarlással kezdődik, ez után mindkét nem a szárnya mögé hajolgat, ekkor kerül sor a „csókolózásra” (igen rövid épp hogy csak egymás csőréhez érnek), ekkor a tojó már jelét mutatja a párzási hajlandóságának, lehajol, a hím ráugrik és egy gyors mozdulattal megtörténik a párzás. Miután a hím leugrott a tojóról mindketten hangos, érces hangon huhognak, nyakuk magasan tartva, fejük lefelé fordítva.

Balra hím, jobbra tojó

Tápláléka 

A vadon élő pálmagerlék csoportosan vagy párban keresgélnek, apró magvakat, gyümölcsöket valamint rovarokat szedegetnek.

Pihenő pálmagerlék

A kitenyésztett változat is hasonlóan táplálkozik. Megfigyeltem, hogy a külön tartott párom – mikor nem kotlanak - együtt jönnek le a földre táplálkozni, napozni. A közös röpdében lévő fiatal egyedek szintén együtt teszik mind ezt, legtöbbször akkor, amikor a többi faj az ágakon pihen.

Nálam kölest, napraforgót kapnak fő mageleségként. Költési időszakban egyéb apró magvakkal dúsítom. A magok mellett szeretik a zöld eleséget is, mint például a saláta vagy a tyúkhúr.

Lágyeleséget a fiókaneveléskor kapnak, ami reszelt főtt tojás és darált háztartási keksz keverékéből áll.

Mindezek mellett ásványi anyagokat is adhatunk. Zúzott szépiát, grittet valamint mindig legyen előttük - az emésztésben is fontos szerepet játszó - finom sóder.  

Puhl Dóra