A pálmagerle
Pálmagerle
(Streptopelia senegalensis)
Írta: Puhl Dóra
A pálmagerle (Streptopelia senegalensis) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.
A Közel-Kelet, Afrika és Ázsia galambja, de Európa délkeleti csücskében is előfordul. Ausztrália nyugati részére sikeresen betelepítették. Sok helyen rendkívül szelíd, bizalmas madár. A városokban, falvakban mindenütt megtalálható, de vadabb vidékeken nyílt erdőségekben is költ.
Leírás
Hossza 25-
A fiatal pálmagerlék tollazata nagyon hasonlít a felnőtt madarakéra, annyi a különbség hogy első tollruhájuk fakóbb, valamint hiányzik a jellegzetes pettyezett folt a nyakról.
Gyűrűmérete:
Tartása, gondozása
A pálmagerlék nagyon jól költenek, egy évben akár 5-6 fészekaljat is felnevelhetnek. Egy párnak, egy
Fészeknek legalkalmasabb egy kb.
A fiókák 14 napos korukban elhagyják a fészket, de ekkor még 1-1,5 hétig etetik őket a szülők.
Amint a fiókák esznek önállóan, válasszuk le őket. Ez azért fontos, mert a pálmagerle elég agresszív galambféle. Ha a hím újra udvarolni kezd a tojónak, félő hogy a már önálló fiataloknak neki megy. Nagyon területvédő, ezért a költő párokat semmi képen se tegyük más gerlékkel egy röpdébe.
A frissen leválasztott pálmagerléket tehetjük közös röpdébe, de az ivaréretté vált hímeket minél előbb külön kell szedni. A fiatalok 3 hónapos korukban kezdik átvedleni felnőttkori tollazatukat, ekkor már megjelenik a pettyezettség is a nyakon. 8-9 hónapos korukra válnak ivaréretté.
Fóliázott röpdében könnyedén átteleltethetők.
Nemek megkülönböztetése
Mint a legtöbb galambfélénél, a pálmagerlénél is a nemek külső jegyei szinte teljesen egyformák. De vannak nagyon kicsi eltérések, melyeket igen csak nehéz észrevenni, megkülönböztetni.
Eltérő külső jegyek:
- A tojó valamivel kisebb testű mint a hím és színei picit világosabbak.
- A hím nyak gyűrűje nagyobb, míg a tojóé kisebb (kevesebb petty)
- A hím turbékolása erőteljes, hangos huu-hu-hu-hu-hu. Ez ismétlődik 4-szer 5-ször. Udvarlásnál ugyan ezt a hangot hallatja, de ez mellett gyors hajlongással lépked a tojó után. A tojó hangja lágy, vékony alig hallható hu-hu-hu.
A párzás egy erőteljes udvarlással kezdődik, ez után mindkét nem a szárnya mögé hajolgat, ekkor kerül sor a „csókolózásra” (igen rövid épp hogy csak egymás csőréhez érnek), ekkor a tojó már jelét mutatja a párzási hajlandóságának, lehajol, a hím ráugrik és egy gyors mozdulattal megtörténik a párzás. Miután a hím leugrott a tojóról mindketten hangos, érces hangon huhognak, nyakuk magasan tartva, fejük lefelé fordítva.
Balra hím, jobbra tojó
Tápláléka
A vadon élő pálmagerlék csoportosan vagy párban keresgélnek, apró magvakat, gyümölcsöket valamint rovarokat szedegetnek.
Pihenő pálmagerlék
A kitenyésztett változat is hasonlóan táplálkozik. Megfigyeltem, hogy a külön tartott párom – mikor nem kotlanak - együtt jönnek le a földre táplálkozni, napozni. A közös röpdében lévő fiatal egyedek szintén együtt teszik mind ezt, legtöbbször akkor, amikor a többi faj az ágakon pihen.
Nálam kölest, napraforgót kapnak fő mageleségként. Költési időszakban egyéb apró magvakkal dúsítom. A magok mellett szeretik a zöld eleséget is, mint például a saláta vagy a tyúkhúr.
Lágyeleséget a fiókaneveléskor kapnak, ami reszelt főtt tojás és darált háztartási keksz keverékéből áll.
Mindezek mellett ásványi anyagokat is adhatunk. Zúzott szépiát, grittet valamint mindig legyen előttük - az emésztésben is fontos szerepet játszó - finom sóder.
Puhl Dóra